Rendőrkézen
A seriff jelvény sokkal jobban csillog, mint a fényképezőgép, és anyukám hiába rögtönzött egy palotást, nem sikerült olyan produkciót nyújtania, hogy levegyem tekintetem a rendőr néni jelvényéről.
Anyukám, az enyveskezű
A stikában kibújt első fogam akkora örömmel töltötte el anyukámat, hogy meglovasított egy salátás tálat az IKEÁ-ban. Izgalmában összekeverhette a bevásárlószatyrot a babakocsimmal, majd az ülésem alá helyezett fémtállal rendes ember módjára kifizette a szatyorban lévő árukat, és elegánsan kisétált az áruházból. Csak az autónál vette észre az elorozott terméket, miközben én Daddy szokásához híven értékeltem a biztonsági rendszert. Irultam-pirultam, amikor visszakéredzkedtünk fizetni és hősiesen bevallottuk, hogy nem kleptománia miatt került a tál az ülésem alá.
Fiatal Művészek Klubja
A vasárnapi underground művészeti kiállítás adta a gondolatot, hogy ideje megmutatni anyukámnak és a világnak kreatív oldalamat. A plakátjaikhoz fluoreszkáló színeket használó punk együttesek hatására a sárgarépapép tűnt helyes anyagválasztásnak. Anyukám már az alkotás folyamatának kezdetén szólt, hogy ne kenjem a fejemre a sárgarépát. Gyorsan beláttam, hogy igaza van. Ha a fejemre kenem, akkor azt nem látom. Sokkal nagyobb volumenű dolgokban érdemes gondolkodni. Egy elegánsan laza mozdulattal hátracsaptam a kanalat a vállam fölött, így a falon landoló sárgarépapéppel megszületett első nonfiguratív alkotásom. Anyukám elég feszültnek tűnt, így nem örökítette meg első művemet.
Képriport időjárásjelentéssel
Teljesen kitikkadtam a húsvéti bevásárlásban. A zoknimhoz tartozó lábikót a bolt alkalmazottai most kereshetik, mert anyukám a közelgő zivatar miatt nem kukkantott be 1600 négyzetméteren az árukkal megrakott polcok alá – ahogy azt egyébként szokta, mert én nagy alapterületű helyiségekben előszeretettel gyakorlom zoknival a gerelyhajítás és a kislabdadobás alapjait. A sportág még kérdéses, mert Daddy a softball felé terelne.
Kirándulás az underground világába
Miss Linda nemcsak gyermekfelügyeletet vállal, de családunk kulturális tevékenységében is aktívan részt vesz. Ma megnéztük a „Washington underground művészete a ’80-as években” témájú kiállítást, ami olyannyira megnyerte tetszésemet, hogy a néhány perces nyomasztó csönd után az önkéntes narrátor szerepét öltöttem magamra. A humoromat szemmel láthatólag sokan élvezték, mert bármerre mentünk, mindenhol mosolygó arcok vettek körül. Nekem a színes graffitik és a punk zenekarok fluoreszkáló színű plakátjai mellett az tetszett még nagyon, hogy a Corcoran Múzeum hatalmas belmagassága akkusztikai szempontból kiválónak minősült spontán előadásomhoz.
(Majdnem ) kipurcant a bébicsősz …
A babysitter kereséséhez és a jelentkezők biztonsági átvilágításához anyukám titkosszolgálati eszközöket is szeretett volna bevetni, de Daddy ezt az ötletet alapjaiban elvetette. Ekkor anyukám némileg ellazulva már csak fél éjszakákat töltött az ágyban hánykolódva és annak valószínűségét vizsgálva, hogy van-e esély arra, hogy a gyerekfelügyeletet vállaló helyi orvos tinédzser lánya gyerekrabló maffia tagjaival kerül kapcsolatba. Az éjszaka leple alatt a valószínűségszámítás kedvezőtlen eredménye miatt Daddy-t is felébresztette, hogy érdeklődjön a helyi bűnözési rátáról és azon belül a gyermekrablás előfordulásának gyakoriságáról. Daddy-t nemcsak a téma tette egy kicsit morcossá, de az is, hogy a család nő tagjai a hajnali órákban aktívabbak a kelleténél: én is a pirkadatot részesítem előnyben egyéni, magas hangszínen előadott fellépéseimhez. Ekkor jelent meg a család megmentőjeként és önkéntes babysitterként, anyukám pekingi barátnője, Miss Linda, aki éveken át lelkesen gyakorolta anyukámmal együtt a kínai karaktereket. Miután a szüleim kiléptek a lakásból, hagytam ugyan, hogy Miss Linda egyesével bemutassa a játékaimat, amit igazán nem tudtam mire vélni, így hat másodpercenként visítani kezdtem. Nagyobb sikere volt a lakás műszaki vizsgálatának, ugyanis Linda megmutatta nekem a mosógépet, a turmixot és a mosogatógépet. (Illusztráció a műszaki érdeklődésemhez. Szerintem ez egy fúró, de anyukám ismeretek hiányában próbált megingatni, de én határozottan tartom az álláspontomat).
Miss Lindát nagyon szimpatikusnak találtam, de nem annyira mint az anyukámat, így a szüleim a sarokról visszafordultak, mert annak ellenére, hogy a babysitterem tinédzserkorában Chicago elővárosaiban gyermekfelügyelettel kereste zsebpénzét, tíz perc után látta, hogy nem egykönnyen adom fel. Azért egy közös kép belefért:
Hello Baby!
Anyukám cikke Aktív apukák és mini cowboyok – babaélet az USA-ban címmel a Hello Baby! 58-ik oldalán olvasható. Rövid ízelítő a tartalomból:
© Csecsemőgondozás (Engem különösen a magyar szokástól eltérő fürdetés érdekel, főleg azóta, amióta egy hangompító sárga kacsa is jár hozzá – konkrétan az én hangomat tompítja.)
© Az apukák szerepe (Daddy is alaposan kivette a részét a pelenkázásból, az éjszakai kelésekből, az eleinte indián tánccal és ritmikus gimnasztikai elemekkel tarkított fürdetésből.)
© Mini cowboyok Nebraskából (Anyukám állatvilághoz való viszonya alapján nem tudom, hogy engem mikor fog ló közelébe engedni.)
A magazin aktuális száma hozzánk még nem érkezett meg, ezért ehhez a bejegyzéshez könyves illusztráció jár:
